Vízkereszt hagyománya

Vízkereszt nevéhez, a karácsonyfa leszedésén túl számos hagyomány kapcsolódik.
A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik legfontosabb és egyben egyik legrégibb ünnepe.

A 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben az egyház e napon szentel vizet a templomban.
A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt, írja a Netfolk. Használata végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit is a születéstől a halálig.
Vízkeresztkor még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, a fát tűzre tették. Egy ágacskát megtartottak, és a szentkép mögé tűztek, hogy így védekezzenek a gonosz ellen. Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe.