Tavaszváró gondolatok

Hajnal előtt mindig a legnagyobb a sötétség. Ezzel bíztatjuk magunkat, a meleg szobában, miközben odakinn egyik nap a tavasz illata furakodik orrunkba, másnap pedig a jeget kell vakarnunk a szélvédőről. Úgy tűnik, különösen hosszúra nyúlik a várakozás ebben az évben. Talán még soha nem voltunk ilyen sokat otthon, de már mindenki végére ért a karácsonyra kapott könyveknek és végignézte az összes filmet, a kedvenceket többször is. Néhány nappal ezelőtt rügyeket láttunk a magnóliafán és előbújtak a hóvirágok. Sóhajtva kértük, hogy maradjon mostmár így. Nagyon várjuk a tavaszt. Most nemcsak a tél a hideg és a szürkeség teszi próbára türelmünket, hanem a bezártság, az elszigeteltség is. A tavasztól várjuk a megváltást. Már nem sok van hátra, így természetes, hogy meleg szellőkről és élénkzöld fűről álmodozunk. Szó szerint visszaszámoljuk a napokat, amíg végre virágokat fotózhatunk, sétálhatunk kabát nélkül, és a napsütésben, a teraszon olvashatjuk az újságot vagy kedvenc könyvünket. A cinegék is egyre bátrabban hívják a rügyeket a fák ágain. Nyitnikék! Talán ez az utolsó fagyok egyike és a napok hosszabbodni kezdenek, ledobhatjuk a sálat és a kesztyűt, a kora reggeli órákban pedig a madarak vidám énekére ébredhetünk. Várjuk, hogy a napsugarak melegítsék a hátunkat. Idén egy kicsit talán jobban várjuk, mint máskor. Álmodunk arról, hogy végre kedvenc kávézónkban kávézhassunk, talán az első langyos szellővel együtt utazhatunk, vagy láthatjuk barátaink nevető arcát egy éjszakába nyúló beszélgetés során és végigugrálhatunk egy koncertet úgy, mint rég. Talán hamarosan visszakaphatjuk szabad életünket. Bízunk a tavasz vidám, sorsfordító, csodatévő erejében. Végeláthatatlannak tűnő várakozás ez, de már február van és a természetet nem lehet megállítani, hamarosan beköszönt a tavasz és ennek semmi sem állhat útjába. Új kezdet, megújulás, újrakezdés lesz, amelyre a hosszú, sötét tél után mindannyiunknak óriási szüksége van.