A mese

„Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik tündérmeséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több tündérmesét.” (Albert Einstein)

A mese fantáziadús történetei gazdag vizuális és kon­textuális elemekkel, a gyermekek zsigeri érzelmeit idézik elő. Olyan gyermekeket vonzanak be, akik magukénak érzik a történetet. Beszélhetnek idegenekkel, vagy ehetnek egy cukorkaházból? Ezek nem ostoba kérdések. Komoly megfontolásokról van szó, arról, hogy a gyermek miként választja meg cselekedeteit a világban.

Ily módon a mese modellezi a gyermekek viselkedését, például a problémamegoldást vagy az érzelmi intelligenciát. Rossz dolgok történnek a mesében a jó emberekkel, majd sok esetben ezek a jó emberek (gyakran gyerekek) találják meg a megoldást. GK Chesterton egyszer azt mondta: „A mese nem azt mondja el a gyerekeknek, hogy léteznek sárkányok. A gyerekek már tudják, hogy léteznek sárkányok. A mese azt mondja el a gyerekeknek, hogy a sárkányokat meg lehet ölni”.

Mindenki küzd a szegénység, az igazságtalanság, az erőszak és a saját személyes sárkányaink leküzdésével. A mesék a képzelet világába kalauzolnak és kiszakítanak egy kis időre a valóságból. Jó elhinni, hogy a jó mindig győzedelmeskedik, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését.

Pedagógiai szempontból a mese az életre nevel. Mesehallgatás közben a gyermek fejében beindul az úgynevezett belső képalkotás – vagyis elképzeli a szereplőket, a környezetet, a történéseket. Ez a képesség elengedhetetlen lesz például a későbbi szövegértés során. A mesék észrevétlenül tanítják a gyereket a szociális kapcsolatokra, konfliktuskezelésre, problémamegoldásra. Sok olyan szituációval találkozik a történetek révén, amelyekkel a való életben is szembekerülhet. Toleranciát és empátiát tanul a mesék szereplőinek sorsán keresztül. Elfogadóbbá válik, valamint megtanulja megérteni mások motivációit. A történetek gondolatokat ébresztenek, kérdéseket vetnek fel benne. Ezek pedig hasznos és érdemi beszélgetésekhez vezethetnek. Bővül a szókincse, a mondatalkotási és az összefüggő szövegalkotási készsége. Ez később az önkifejezésben, a fogalmazásban is nagy segítségére lesz. A fantáziája során a kreativitása is nő, képzelőerejével pedig nem csupán a mesékbe fogja tudni egyre jobban beleélni magát.

Végül is, amint Hans Christian Andersen egyszer mondta: „Maga az élet a legcsodálatosabb mese”.

vladar