A Kintsugi és a javítás művészete

A KINTSUGI ÉS A JAVÍTÁS MŰVÉSZETE

A több mint 400 éves japán kintsugi (arany javítás) vagy kintsukuroi (aranyművesség) művészete egy olyan kerámia javítási módszer, amely a törés hangsúlyozásával, nem pedig elrejtésével tiszteli a műtárgy egyedi történetét.

A művészettörténészek szerint a kintsugi véletlenül jött létre. Amikor a 15. századi sógun, Ashikaga Yoshimasa eltörte kedvenc teáscsészéjét, Kínába küldte javításra, és csalódott volt, amikor visszakapta, ezért a helyi kézművesek megoldást találtak ki: aranyszínű lakkal töltötték ki a repedést, egyedibbé és értékesebbé téve a csészét. Ez a javítás visszaemelte a leesett teáscsészét a helyére, mely továbbra is a Shogun kedvence maradt, és egy teljesen új művészeti formát indított el.

A mottainaiból – a megbánás érzéséből, ha valamit elpazarolnak – és a „ mushin ”-ból , a változás elfogadásának igényéből született művészeti forma : a repedések lakkgyantával és porított arannyal, ezüsttel vagy platinával vannak kitöltve, és gyakran utalnak olyan természetes formákra, mint vízesések, folyók vagy tájak. Ez a módszer a műtárgyat valami újdonsággá alakítja, így ritkább, szebb és egyedibb, mint az eredeti.

Miért is fontos ez a művészet nekünk, embereknek?

Valószínűleg nem várjuk el másoktól, hogy tökéletesek legyenek. Valójában értékeljük, ha az emberek felfedik sebezhetőségeiket, felmutatják régi sebeiket vagy beismerik hibáikat. Ez annak bizonyítéka, hogy mindannyian esendőek vagyunk , hogy meggyógyulunk és fejlődünk, túléljük az egónk, hírnevünk vagy egészségünk csapásait, és képesek vagyunk megélni a mesét . A sebezhetőségek feltárása a hibák beismerésével intimitást és bizalmat teremt a kapcsolatokban, és elősegíti a kölcsönös megértést.

Ennek ellenére, bár gyakran megkönnyebbülünk, amikor mások igazat mondanak, félünk leleplezni magunkat. Pozitívnak látjuk mások őszinteségét a hibáikkal kapcsolatban, de sokkal problémásabbnak tartjuk saját kudarcaink beismerését.

A kintsugi mesterek, akik régen arannyal javították meg a sógun tálat, azt mondják: a tökéletlenségek ajándékok, amelyekkel dolgozni kell, nem pedig szégyen, amit el kell rejteni .