Rajtunk múlik, milyen jövő vár ránk!
Bár a környezettudatos kifejezés meglehetősen új keletű, az utóbbi évtizedben egészen jól beillesztettük nem csak a személyes szótárunkba, hanem a hétköznapjainkba is.
Sokszor megkapjuk mi, hétköznapi emberek a zöldektől, vagyis a környezetvédőktől, hogy nem vagyunk eléggé aktívak, sem eléggé környezettudatosak. Pedig ha visszatekintünk 20-30 évet, óriási a pozitív változás. Lehet, hogy nem mindannyiunk aktivista, sőt az is biztos, hogy többet is tehetnénk még egyénileg a környezetünkért, de jó magam nem vagyok Magyarország lakosságában csalódott, mert látom a folyamatos fejlődést.
De lássuk mi változott ez idő alatt? Szedjük a kutyagumit, chipeltetjük a kutyánkat, oltatjuk és ivartalanítjuk állatainkat, nem sózunk, nem égetünk, főként gázzal, vagy villannyal fűtünk-főzünk-melegítünk, takarítjuk az árkokat, esővizet gyűjtünk, látványosan kevesebbet szemetelünk, szelektív gyűjtjük a szemetet, zacskózzuk vagy kötözzük a zöldhulladékot, komposztálunk, külön gyűjtjük az üvegeket, fákat ültetünk, virágosítunk.
Magyarországon a lakosság legnagyobb hányada kertes házban él. Általában a zöldfelület, ahol élnek átlagosan 200-300 négyszögölös, és vegyünk 4-6 embert háztartásonként 1-2 házikedvenccel – csak a hulladéktermelés, a szelektálás és az állattartás miatt. A mi családunk pont lefedi ezt az átlagot, így a számolást ez megkönnyíti.
Tavaszi kertrendezés zöldhulladékainak – sövény (30 méter), díszfa (2 db), gyümölcsfa (6), termő bokrok (5) metszése – feldarabolása, becsomagolása hónapokat vesz igénybe, mivel napközben iskolába vagy dolgozni járunk, és bevallom nem minden nap foglalkozunk vele. Történetesen, egyszer konténerben vitettem el a gallyakat, nyesedékeket, ezért tudom, hogy a tavaszi takarítás a kertben 10-15 köbméter zöldhulladékkal jár, és ezt ősszel is el kell végezni, továbbá még nem beszéltünk a fűről, amit hetente-kéthetente a csapadékmennyiség függvényében nyírunk és zacskózunk, vagy komposztálunk. Mivel nem léteznek már csak töredék számban visszaváltható üvegek, ezeket is gyűjteni kell – lehetőleg háromfelé (visszaváltható, színes, fehér), hogy elszállítsuk majd egy „szigetre”, ahol – jó esetben hetente –
bedobáljuk. Soha ennyi papírszemét nem létezett, mint napjainkban a reklámújságok, tejes- és üdítősdobozok, kartondobozok, stb., amit már szintén nem égetünk el. És még nem beszéltünk a kutyánkról, macskánkról. Nem is sorolom tovább, inkább órásítom, mennyi idővel szánunk most többet a környezettudatos viselkedésünkre. Ha csak átlagosítva napi 30 percet számolunk a pluszfeladatokra, akkor az hetente 3,5 óra, havonta 14 óra, évente pedig több mint 180 óra.
Ezeket csak azért számoltam össze, hogy legyünk büszkék mi átlagos polgárok, hogy igen mi is teszünk a környezetünk jobbulása érdekében. Igaz, hogy sokszor rendeletben szabályozzák és irányítják tetteinket, de a rendeletek betartása, nem megszegése is környezettudatosságra utal. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak üljünk a babérjainkon és ne jelenjünk meg egy-egy felhívásra erdőt, várost, parkot esetleg iskolaudvart takarítani, vagy erdőt fásítani, települést virágosítani, de egy biztos, szégyenkezni nincs okunk.
Természetesen renitensek mindig voltak, vannak és lesznek is, de ebben is tudunk segíteni. Méghozzá példamutatással!
Mi a környezettudatos cselekvés?
A környezettudatos szemlélet számos esetben tettekben is megmutatkozik, vagyis a polgár – esetleg cég, szervezet – egyéni döntései, tettei során a környezeti hatásokat is figyelembe veszi. Ennek számos példája lehet, mint az energiatakarékos izzók használata, a kerékpáros közlekedés az autóhasználat helyett, a szelektív hulladékgyűjtés, a vegetáriánus étkezés, helyi élelmiszerek előnyben részesítése, hogy ne kelljen sok üzemanyagot felhasználni a szállításhoz. Közösnek a döntéseknek kell lennie, hogy ezeket amikor megcselekedjük, legyünk tudatában, hogy miért tesszük? Vagyis a környezeti szempontok is szerepeljenek a döntéseink meghozatalakor, akár felülírva a gazdasági-üzleti előnyöket.
TRNA