Létezik egy föld, ahol még történnek csodák, ahol még vidáman járnak-kelnek a mesehősök, ahol az Üveghegyek lábát az Óperenciás-tenger nyalogatja és a kis kurtafarkú malac még szerencsét hoz a rászorulóknak. Ez a föld Meseország szélén terül el és BÁKK földjének hívják. Itt, BÁKK földjén él a BÁKK Manó. Itt éldegél egy nagy öreg odvas fa belsejében és arra vigyáz, hogy az emberek mindig ismerjék és szeressék Meseország lakóit. Sajnos szürke fellegek gyülekeznek Meseország felett, mert az emberek kezdik elfelejteni a meséket és a mesehősöket. BÁKK Manó szomorúan törte a fejét, hogy mi tévő legyen? Meg hányta-vetette Piroskával, Hófehérkével, a Két bors ökröcskével, Jancsival és Juliskával, hogy mit is lehetne tenni? Miközben tanakodtak egyre tovább terjedt a szürkeség. Az önzés, a szeretetlenség, az elhidegülés szelei borzolták a hajukat és ekkor ez a borzasztó szél egy színes papírlapot sodort feléjük. Szép csendesen letette melléjük a puha gyepre és csodálkozva nézték mi van ráírva, mert a papíron az volt, hogy Vecsésen, BÁKK föld és a Meseország védőbástyáján újból Mesefesztivál lesz. Összenéztek és egyszerre jutott eszükbe, hogy a sok kis apró szeretetteljes gyermek szív még megmentheti a világukat, hogy a felnőttek újból a mesék felé forduljanak. Szó szót követett és el is határozták, megbízzák a BÁKK Manót, hogy jöjjön el a Mesefesztiválra és vezesse vissza Őket a meséken és a játékokon keresztül a Csodák Birodalmába. BÁKK Manó azonmód beszélt a Hétfejű sárkánnyal aki az összes mesehőst értesítette, hogy május végén a Mesefesztiválon újból találkozhatnak a gyerekekkel, hogy megmentsék a törékeny Meseországot.
Regisztráció a Bálint Ágnes Kulturális Központ honlapján